Nemrég rendeltem egy könyvet, Jean Baudrillard Amerikáját. Az interfészek és az interakció ironikus fricskájára bukkantam:

"Olyan kultúra ez, amely a testek érintkezését elősegítő specializált intézkedéseket hoz létre, és ezzel egy időben feltalálja azt a vízmelegítőt, amelyben a víz nem érinti az edény alját, mert az olyan homogén, száraz és művi anyagból készült, hogy egy árva csepp víz sem tapad hozzá, ahogy ezek a feelingben és terápiás szerelemben összefonódott testek sem érnek egymáshoz. Ezt interfésznek vagy interakciónak nevezik, ez lépett a szemtől szembe találkozás és a cselekvés helyébe, és kommunikációnak nevezik." (Ford.: Tótfalusi Ágnes)

Ezt az enyhén gúnyos pár sort alig sikerült megemésztenem. Interfészek, kommunikáció vs. szemtől szemben találkozás. Felül kell néha bírálnunk mindazt, amihez rajongva ragaszkodunk.  Amikor Hank Kaliforniában arról beszélt, hogy a net lezzüleszti a nyelvet és csupa kéjsóvár majom ül a képernyők előtt. Aztán a blogjában is beszámol minderről :) Legjobb több oldalról szemlélni a problémákat, képernyőket. Baudrillard kiválló szögekből járja körbe saját művében Amerikát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.