Van egy koncertfelvétel a YouTube-on, Muse Screenagers, a közönség sikítozik, a szintis srác pedig énekel, hogy "Hide from your family, they won't know you now". Emó, depresszió, sosem hallgattam Muse-t, csak rátaláltam amikor a kulcsszóra kerestem.

Egészen találóan fo(r)galmazza meg az együttes azt, amiről a Káosz gyermekeiben olvastam sokat, hogy a szülők nem sokat tudnak a gyermekeikről. Sok éve, hogy cseperedik egy generáció, a képernyő előtt barnulnak, náthára torrentet szednek, a Google-t sűrűbben kérdezik mint a szüleiket. Ami a kommunikációs technológiai nyelvleckéket illeti, bizony a nemző fél igyekszik ellesni a nebulóktól a trükköket. Valamiféle zizegés zavar, ha a gyerek a legokosabb a családban, de mire ez a kommunikációs technológiáktól megszédült generáció ébred, addigra már maga is szülővé válik. Így lett ez velem is.

Sok idő elteltével az első ráncaimat én is az xvga képernyő tükrében veszem észre, ebben az információs zuhatagban nőttem fel, vezetni még mindig csak a kommunikációs szupersztrádán tudok, a mérföldkövek ritmusra suhannak el mellettem, a táj végtelen horizontja olvad, az éj sötét óráinak szívéből több ismeretlen nap ragyog fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.