Felkérést kaptam nemrég egy a vajdasági állapotokat feltérképező, ezek felett merengő eszmefuttatásra. Egy 5 részes cikkel készültem, 3-at publikáltam már a MagyarSzós blogomban. Meg lehet tekinteni:

http://magyarszo.com/fex.page:blogroll

Akár egy jó magazin is lehet képernyő. Értetlenkedek a Magyar Szó ürügyén, hogy bizonyos stratégiák miért nem evidensek már.

Talán igaz a hír, hogy a Microsoft megveszi a legnagyobb botnethálózatokat és frissíti a 6-ost. Maga Steve Ballmer tett ajánlatot a legnagyobb hacker tanácsoknak. Ballmer a Windows leggyakrabban módosított fájljaiban hagyott üzenetet, így vette fel a kapcsolatot azokkal a kiterjedt botnethálózatokkal, amelyek most egy nagy hullámban képesek lesznek frissíteni az Internet Explorert, hogy ezzel stabil helyet szerezzenek maguknak a böngészők piacán. A hálózatok üzemeltetői állítólag olyan ajánlatot kaptak Ballmertől, hogy megérte nekik az üzlet.

Nemrég rendeltem egy könyvet, Jean Baudrillard Amerikáját. Az interfészek és az interakció ironikus fricskájára bukkantam:

"Olyan kultúra ez, amely a testek érintkezését elősegítő specializált intézkedéseket hoz létre, és ezzel egy időben feltalálja azt a vízmelegítőt, amelyben a víz nem érinti az edény alját, mert az olyan homogén, száraz és művi anyagból készült, hogy egy árva csepp víz sem tapad hozzá, ahogy ezek a feelingben és terápiás szerelemben összefonódott testek sem érnek egymáshoz. Ezt interfésznek vagy interakciónak nevezik, ez lépett a szemtől szembe találkozás és a cselekvés helyébe, és kommunikációnak nevezik." (Ford.: Tótfalusi Ágnes)

Ezt az enyhén gúnyos pár sort alig sikerült megemésztenem. Interfészek, kommunikáció vs. szemtől szemben találkozás. Felül kell néha bírálnunk mindazt, amihez rajongva ragaszkodunk.  Amikor Hank Kaliforniában arról beszélt, hogy a net lezzüleszti a nyelvet és csupa kéjsóvár majom ül a képernyők előtt. Aztán a blogjában is beszámol minderről :) Legjobb több oldalról szemlélni a problémákat, képernyőket. Baudrillard kiválló szögekből járja körbe saját művében Amerikát.

Van egy koncertfelvétel a YouTube-on, Muse Screenagers, a közönség sikítozik, a szintis srác pedig énekel, hogy "Hide from your family, they won't know you now". Emó, depresszió, sosem hallgattam Muse-t, csak rátaláltam amikor a kulcsszóra kerestem.

Egészen találóan fo(r)galmazza meg az együttes azt, amiről a Káosz gyermekeiben olvastam sokat, hogy a szülők nem sokat tudnak a gyermekeikről. Sok éve, hogy cseperedik egy generáció, a képernyő előtt barnulnak, náthára torrentet szednek, a Google-t sűrűbben kérdezik mint a szüleiket. Ami a kommunikációs technológiai nyelvleckéket illeti, bizony a nemző fél igyekszik ellesni a nebulóktól a trükköket. Valamiféle zizegés zavar, ha a gyerek a legokosabb a családban, de mire ez a kommunikációs technológiáktól megszédült generáció ébred, addigra már maga is szülővé válik. Így lett ez velem is.

Sok idő elteltével az első ráncaimat én is az xvga képernyő tükrében veszem észre, ebben az információs zuhatagban nőttem fel, vezetni még mindig csak a kommunikációs szupersztrádán tudok, a mérföldkövek ritmusra suhannak el mellettem, a táj végtelen horizontja olvad, az éj sötét óráinak szívéből több ismeretlen nap ragyog fel.